Szent László:

Legenda 1:
Szent László, ki a kunokkal sokat harcolt, Szentkút környékén is velük hadakozott. Az ellenség bekerítette őt és a seregét, a völgyben tikkasztó szomjúság gyötörte vitézeit. A király mély áhítatba merült, aztán elindult egyedül felderíteni a környéket. Sarkantyúba kapta Szög nevű lovát és egy előtte tátongó szakadékot átugratott. Amikor leért, az első patkónyomból víz fakadt. Harci bárdjával megérintette a sziklát, az érintés helyén víz tört elő.
Legenda 2:
A Szent Lászlót üldöző kunok egy völgybe szorították a királyt, aki előtt még egy óriási szakadék is állott. A királynak azonban jó lova volt, egy gyors és határozott döntéssel átugratta a szakadékot. A patkószegek nyomából vékony sugárban kristálytiszta víz bugyogott fel.
Legenda 3:
A kunokat üldöző Szent László királyt és katonáit az ellenség bekerítette a szűk szentkúti völgyben. A katonák vize elfogyott, ezért pogány áldozat bemutatásával akartak vízért fohászkodni. A király haragjában egy sziklába vágta lándzsáját, s amikor kihúzták onnan, a sziklából bővizű forrás fakadt.
Legenda 4:
Szent László és 20 fős csapatát 180 fős vad kun sereg kergette. Szent László kis osztaga egy völgyben megállt, hogy a keresztény hit nevében felvegyék a küzdelmet. A kunok közeledtek, ordításuk visszhangzott a sziklák között. Ekkor megjelent a Szűzanya, karjában a kis Jézussal és azt mondta Lászlónak és az embereinek, hogy mindenki gyűjtsön össze annyi követ, amennyit csak tud és ha megérkezik az ellenség, szórják közéjük. Mire összegyűjtötték a köveket, meg is érkeztek a kunok, és ahogy a Szűzanya mondta, közéjük vetették a köveket. Az összes kő rögtön arannyá változott, a kunok elfeledve a harcot elkezdték felkapkodni az aranyat. Közben Szent László serege el tudott menekülni.
A kunok arra lettek figyelmesek, miközben az összeszedett aranyon osztoztak, hogy azok ismét kaviccsá változtak. Nagyon feldühödtek és ismét üldözőbe vették Szent László csapatát. Közben a Nap olyan hevesen tűzött, hogy a völgy, ahol haladtak, izzott a melegtől, a Zagyva iszappá apadt, a partja szárazva volt töredezve. Nem volt innivaló, az emberek kezdtek kitikkadni. Ismét megjelent a Szűzanya, egy sziklára mutatott és azt mondta Lászlónak, hogy vágja bele a kardját. Szent László megemelte a napfényben csillogó kardját és lesújtott vele a sziklára, melyből kristálytiszta víz fakadt. Az emberek azonnal rávetették magukat és csillapították szomjukat. Ám közben megérkeztek a kunok is.
Ezt látva Szent László nyeregbe pattant és a lovával kiugratott a völgyből ott, ahol a legmagasabb volt a partszakasz. A kunok elfeledkezve az itt maradó ellenségről, a király után vágtattak. Szent László egyre jobban fáradt, kezdett beesteledni és végül a sötétben egy nagy szakadékhoz ért. Nem lehetett lelátni a mélyére, olyan mély volt és sötét, a túlpart meg nagyon messze volt. De nem volt más lehetősége, így elmondott egy imát, meglazította a zablát, kicsit hátrált a lóval, a kardjával keresztet vetett majd megugrasztotta a lovát. A ló olyan nagyot ugrott, hogy átszelték a mélységet, a túloldalon leérkezve a ló patkója olyan erővel vágódott be a sziklába, hogy nyoma maradt.
Mire a kunok elérték a szakadékot, köd szállta meg a völgyet, így megvakulva nem vették észre a végzetes mélységet, melybe belevágtattak és mind szörnyet haltak.
1721-ben Mislenicky György jószágigazgató még látta a szentkúti forrásban a patkó nyomát, “mintha viaszba lett volna nyomva”. 1761-ben Szentmihályi János címzetes kanonok látta a patkó alakú nyomot, amiből három kisforrás fakadt, de 1791-ben már csak hordalékkal befedett üreget talált.
Csordásfiú:
Valamikor régen egy verebélyi csordás néma gyerekével együtt őrizte a völgyben a községi állatokat. A néma fiú kissé elmaradt édesapjától, vizet keresett, hogy szomját csillapítsa. Egyszer csak megjelent neki a boldogságos Szűzanya és egy lópatkó alakú mélyedésben felcsillanó forrásvízre mutatott. A fiú lehajolt, ivott a forrásból s utána nyomban atyja után kiáltott. Az apa alig akart hinni füleinek s álmélkodva kérdezte fiától:
- Mi történt veled?
Mire a fiú azt felelte:
- Egy csodás szépségű és jóságos arcú asszonyt láttam az imént, kis gyermekkel a karján, aki a forrásra mutatott. Ittam e kis forrásból s nyomban tudtam beszélni.
Az apa a kis forrást nagyobbra ásta, így jött létre a mai Szent kút.
Aranykereszt:
Szentkút vizében sokáig egy olyan tündöklő aranykereszt volt látható, amit csak tisztalelkű emberek láthattak. Történt, hogy egy feslett erkölcsű nő a törvénytelen gyermekét megmosdatta a vízben. A kereszt ragyogása ekkor megszűnt, majd idővel a kereszt is eltűnt a vízből.
1963-ban Almásy János földesúr maconkai emberekkel a ragyogás helyénél leásatott, s embermagasságnyi mélyen egy terméskőből készült keresztre leltek. Ezt a kőkeresztet a kút mögötti hársfába illesztették. 1722-ben Zakariás Mihály és Maák János remeték a kőkeresztet beépítették a szentkút mögött épült kőfalba.
A Kőlány:
Történt egyszer, hogy egy édesapa kint dolgozott a határban. A kislánya ebédet vitt neki, de útközben megéhezett és a húst megette az ebédből.
Odaért az apjához, átadta az ételt és az apa elkezdett ebédelni. Egy idő után megszólalt az apa:
- Te lány, hol van a hús a levesből?
- Én nem tudom – dadogta a lány.
- Biztos megetted – válaszolt az apa.
- Nem, nem ettem meg! – erősködött a lány – Váljak kővé, ha megettem!
S azon nyomban kővé vált. A kőoszlop jelenleg a régi főút közelében, a Kányásra (Szentkútra) vezető út mellett áll, amit azóta is “kőlánynak” neveznek az ottani dűlővel együtt.

Kőkenyerek:
Történt egyszer, hogy eretnekek törtek a településre és sok hívő családot kifosztottak, kiraboltak, ételt zsaroltak. A zsákmányolt kenyereket Szentkúton rejtették el, a templomtól nyugatra, egy sziklamélyedésbe helyezték el azokat. A családok jajkiáltása eljutott a Szűzanyához, aki meghallgatta a siralmakat és a kenyereket kővé változtatta. A kőkenyerek a mai napig ott hevernek a mélyedésben.
A kifosztott családok Mária segítségével kárpótlást kaptak, amit elvittek tőlük, azt mind visszakapták.
Szűz Mária érkezése:
Szentkút keletkezése előtti időkben, Szurdokpüspöki község mellett egy ma már nem lakott település, Pusztafalu állt. Az itt élő kis közösségnek volt egy temploma, mely mellett egy Szentkereszt kútjának nevezett forrás helyezkedett el. Ez a kút Szűz Mária kegyhelye volt.
Történt, hogy egy asszony belemosta a kisgyermeke koszos alsóneműjét a vízbe, ezért Szűz Mária átszállt a későbbi Mátraverebély-Szentkútra, de mielőtt elhagyta volna a települést, megpihent a falu határában.
A helyszínt, ahol Mária megpihent, a falu népe számon tartotta és tisztelte. Később a hely birtokosa, egy Ferenc nevezetű gazda káponkát épített ide. Először tévedésből Szent Ferenc szobrát akarták elhelyezni a káponkába, de végül helyesen Szűz Mária szobra került az építménybe.

Családfa:
Egy elképzelhető családfa Mátraverebély alapítóiról, első irányítóiról, a Hunyadi családdal való kapcsolatról:


