XIX. század

1831.

A világot megrengető nagy kolerajárvány elérte Magyarországot is. Baintner Ferencz megyei főorvos betiltotta a sokadalmakat, különösen a búcsújárásokat, ami érintette Szentkutat is. Sajnos a tiltás későn érkezett, a betegség elharapódzott, sokan meghaltak. A járvány szeptember végéig tartott.

1836.

Egy ismeretlen szerző újabb rézkarcot készített Szentkútról.

Az Esztergomi Érsekséghez tartozó Nógrád Megyei Mátraverebély-Szentkút temploma és szent forrása 1836

1848-49.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetekor egy lovas érkezett Verebélybe, odakiáltott az Oláholdal dűlőben szántóknak, hogy leállhatnak, mert megszűnt a robot. A forradalomban két verebélyi vett részt: Verebélyi Pál, és egy Reka nevezetű illető, utóbbi elesett a harcokban. A községben nem volt ütközet.

A falu lakossága: 575 fő.

1850.

A faluban a szőlőművelés került előtérbe, mivel jobban jövedelmezett és kevesebbet adózott. Verebélyben 389 szőlőtulajdonos volt, jelentős területen folyt a gazdálkodás.

Az Almásy-család felosztotta maga között a birtokait. Almásy Gedeonnak jutott Tiribes, Verebély és Szentkút. Számos fejlesztést, építkezést kezdeményezett a településeken.

1851.

Almásy Gedeon Mária-szobrot, selyem baldachint és egyéb kellékeket adományozott Szentkútnak.

1857.

Almásy Gedeon engedélyt szerzett Szcitovszky János bíboros hercegprímástól, hogy Szentkúton szerzetesház épüljön. Pár hónappal az engedély megadása után Szcitovszky János bíboros fényes kísérettel Szentkútra érkezett. Misét mondott, beszédet tartott, 1146 hívőt a bérmálás szentségében részesített. Szentkutat önálló lelkészségnek jelentette ki.

Almásy a már meglévő, négy szobából álló kolostort kibővítette további helyiségekkel és új épületrészt alakíttatott ki. Az építkezések 1860-ban fejeződtek be.

1860.

Almásy Gedeon felügyelete alatt Tiribesen elkezdődött az Almásy-lakókastély építése. Az építkezés tíz évig tartott, melynek során egy, a hegy lábánál tornyosuló kastély került kialakításra. A lábai alatt egészen a Zagyva partjáig nyúló kastélykertet alakítottak ki.

Almásy Edmund monogrammú tégla

1862.

Almásy Gedeon halálának éve. Testvére, Almásy Edmund lett a birtokos.

Rómer Flóris elismert régész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa Verebélyben járt és megvizsgálta az 1605-ben öntött verebélyi harangot. Megtudta, hogy a harang koronájának hibája miatt be akarták olvasztani és újra kiönteni. Sikerült közadakozásból és saját pénzéből megvennie a harangot, melyet így megvásárolt a múzeum részére. Ez volt az első harang, ami bekerült a múzeumba, később további harangok érkezésével megalakult a harangyűjtemény. Később, a második világháborúban találat érte az épületet, több harang, köztük a verebélyi is elolvadt a kőtárban kitört tűzben.

1863.

60 kg-os harangot öntött Szentkút számára Korrentsch Márk egri harangöntő mester.

Isten dicsőségére és a Szt. Kúti sz. Mária tiszteletére. 1863.

1865.

Tiribesen a kis templom még állt, a falai omladoztak.

A verebélyi templomban felbontották a padlózatot és sírokat találtak. Találtak egy felirat nélküli sírkövet. Két női holttest feküdt egy kőkoporsóban, fejükön arany fejfedővel. Egy férfi holttest kezében aranysodronnyal vert pohár volt. Találtak még pénzérméket, rozsdás nyílhegyeket, egy hét kilós felnyitható béklyót. Az aranyakat beolvasztották, a tetemeket a temetőben helyezték el.

Almásy Edmund restauráltatta a szentkúti kolostort és a templomot. Megépíttette az Almásy-család Nepomuki Szent János kápolnáját a szentkúti gyónási udvaron, ami ma a Lourdesi kápolna nevet viseli.

Mai kinézete több átépítés után.

1867.

Átadták Mátraverebélyben a vasút első vágányát (öt év múlva elkészült a második vágány is). A vasút elérése miatt faszerkezetű hidat építettek, ez lett a Zagyva-híd.

Nagy méretben is elérhető

Szentkúton családi kriptát alakítottak ki a templom bal oldalán. Az építkezésig itt őrizték a felgyógyult betegek mankóit, amik a munkálatok alatt eltűntek, valószínűleg elégették őket.

1868.

A szentkúti kápolna összeomlott, a falazata később szószékként szolgált.

1869.

A falu lakossága: 1003 fő.

1871.

Vidróczki Márton betyár Verebély környékén bujkált, az Almásy-kastély felett lévő Farkaslyuk hegy oldalában volt a rejtekhelye. Földesurakat leckéztetett meg, többek között Almásy Edmund-ot is.

1872.

Az a hír terjedt el a világban, hogy egy Plantamour nevű genfi csillagász kiszámított és megjósolt egy augusztus 12.-én bekövetkező természeti katasztrófát. A Földbe fog csapódni egy eddig nem látott nagyságú üstökös, melynek során az ütközés olyan mértékű lesz, hogy a Föld haladási pályáját is megváltoztatja. Magyarországon úgy tudták, hogy Szentkúton fog becsapódni az üstökös, pontosan a forrásba. Emiatt sokan nem mertek elindulni a kegyhelyre, a szokásos 12-15.000 fős Nagyboldogasszony napi búcsún csak 3000-en vettek részt.

1873.

02.08. Vidróczki összetűzésbe került saját társaival. A verebélyi Zagyva-hídnál Pintér Istvánnal balta csatába keveredett. Miközben harcoltak, egy másik társa, Lőrincz István leütötte, így Pintér könnyen végezni tudott vele. Verebélyi Pál községi bíró szállította el a holttestet, később az egri Rókus temetőben temették el.

Egy másik történet szerint Vidróczki február 5-én Bátonyban mulatott a falu népével, amikor meglátta Almásy Edmandnak a gazdatisztjét. Megállította: „Mondd meg a gazdádnak, hogy ma este Álmásy Mundival akarok vacsorázni Tiribesen. Ha nem készít jó vacsorát, leborotválom a szép szakállát.” Két cimborája volt vele, mulattak, ügyet se vetettek rá, azt hitték, hogy tréfál. Estefelé Vidróczki egy üveggel elindult és kiadta a parancsot, hogy mennek Tiribesre. A társai megijedtek, de mentek utána a holdvilágos erdei ösvényen. Pintér István útközben azt mondta: “Csak aztán ne ólomból legyen az a galuska.” Vidróczki megfordult: „Aki gyáva gyónni, tüllem is megkaphatja az ólmot.” Közben Pintér mellének szegezett egy duplapisztolyt, aki visszakozott. Ballagtak tovább, de Pintér továbbra is mondta magában, csendesen: “Inkább ő, mint mindnyájan.” Amikor Vidróczki valamely forrásnál lehajolt, hogy igyon egy kis vizet, hátulról fejbe sújtotta egy kisbaltával. Még az orcáját is szétvagdosta és ráborította szép rimaszombati szűrét. Később Egerben Vidróczki édesanyja alig ismert rá. Egy tetovált szív volt az ismertetőjele, ami a karjára volt szurkálva.

“A temetőben játszottunk és gyakran rendeztünk futóversenyt a kápolnától lefelé vezető úton, egész az aljig. És Vidróczki sírja volt legalul, az volt a cél. Arra is emlékszem még, hogy apátfalvi rokonok úgy 1910. táján meg is újították a sír keresztjét, barnára festett kereszt volt, s fehér betűkkel volt rápingálva Vidróczki neve.” (Tárkányi Zoltán)

Kolerajárvány vonult át a településen, több lakos meghalt.

1875.

Almásy Edmund feketeszenet tartalmazó földeket adott át bányászati célból. A telkeket róla, testvéréről és nejéről (Gyürky Eulália) nevezték el: Edmund, Gedeon és Lilla bányatelkek.

1879.

07.30. Almásy Edmund pénzügyi nehézségei miatt öngyilkosságot követett el, főbe lőtte magát.

1880.

A falu lakossága 870 főre csökkent, halálos kolerajárvány miatt.

1883.

A völgykatlan északi részén elhelyezkedő Csengerházát Mátraverebélyhez csatolták.

1885 körül.

A települést elérte az országos filoxéra járvány, ami itt is elpusztította a szőlőket. A település szőlőgazdálkodása a minimálisra esett vissza.

1890.

A falu lakossága: 961 fő.

1892.

Leégett a verebélyi egy termes iskola, helyére új, két tantermes iskolát építtettek. 1896-ban kezdődött újra a tanítás. Az új iskolában már két oktató volt, ami később újabb tanítókkal gyarapodott.

1893.

Almásy Edmund élete során folyamatosan bíztatta a szentkúti búcsúsokat, hogy építsenek maguknak épületeket Szentkúton. Fia, Almásy István kővel és egyéb építkezési anyagokkal segítette a kivitelezést. Ebben az évben meg is épült az első, úgynevezett menedékház, a mezőkövesdi búcsúsok részére. Később még harminc település gyűjtött össze pénzt és épített ilyen házakat, amiket a zarándokok tartottak fent ingyenes használhat fejében.

A gyöngyösi zarándokház az 1904-es évekből

1895.

Mátraverebély önálló közigazgatási község lett 30 évre a vasútmegálló és a forgalmas út miatt.

1897.

A szentkúti temető a templom bal oldaláról a Dongó-hegyre került, a régi helyén búcsústeret alakítottak ki.

1900.

A falu lakossága: 1052 fő.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.